5.Fejezet:Don't cry...

HARRY SZEMSZÖGE
   Miért  kellett megszólaljon a telefonom?Miért pont egy ilyen helyzetben?Miért?...Ezekkel a gondolatokkal a fejemben keztem öltözni.Mérges voltam vagy inkább ideges.Hűlye telefon,és hol a fenébe van most?
-Emily!Hol a van a telefonom?Nem tudod?
-Fogalmam sincs,el hajítottad valahova-mondta unottan.
-Jólvan,kösz a segitséget -.-"
-Harold nem tehetek róla hogy mérgedben eldobod a telefonod...
-Tudod eggyáltalál hogy néz ki?
-Fehér IPhone...
   Nem találtam sehol.És nagyon idegesített,mégis csak egy IPhone.Kerestem az ágy alatt,a fürdőbe,a kertben mindenhol...
-A csilláron nézted Hazz?-kérdezte Em nevetve.
-Nagyon vicces vagy Emily-mondtam majd felnéztem a csillárra és valóban ott volt,betörött képernyővel-A p*csába,ennek annyi,basszus O.o...
   Mivel kicsit eltelt az idő indulnom kellett a korházba vérvételre(!?).Felhúztam a fehér conversem,és kiléptem az ajtón.
-Neked is szia Styles-kiabálta a házból Em.
Vissza siettem a házba és durván lesmároltam őt,majd újból kimentem.Be ültem a kocsimba és el indultam a telefonos üzlet felé.Mivel eléggé messze volt bekapcsoltam a rádiót és keresgéltem a számok között.Nem figyeltem az útra.Egyszer csak hallottam egy csattanást és filmszakadás...
EMILY SZEMSZÖGE
   Nem tudtam mi baja Harrynek,flegma volt velem,kiabált és úgy smárolt le mintha a kurvája lennék,nem értettem ez a fiút.Közben 6óra volt és készülődnöm kellett hogy találkozzak El-el a stúdiójában.Hajam be göndörítettem,fel vettem egy kék miniszoknyát,egy krém színű pántos blúzot és egy kalapot.

Fel vettem a krémszínű topánkám és kisiettem az ajtón.Fogtam egy taxit,bediktáltam a címet és el is indultunk.Út közben a telefonom nyomkodtam,mivel unatkoztam.Olyan 10 perc autókázás után oda is értünk a stúdióhoz,fizettem majd kiszálltam és besétáltam az ajtón.Be mentem El öltözőjébe de nem volt ott,így le ültem.Pár perc múlva felbukkant az ajtóban és két puszival köszöntött.
-Na mesélj,mi van veled csajszii?-kérdezte
-Hát boldog vagyok,nagyon boldog-mondtam mosolyogva.
-Csak nem egy fiú tesz ennyire boldoggá?
-Hát ami azt illeti igen...
-És ki az?Ismerem?
-Hát...ööö..Harry.
-Styles?-kérdezte és szemei kikerekedtek-te normális vagy Emily?Mi lesz ha megint verni fog?Vagy szakít mert nem fekszel le vele?
-Nem hinném hogy megverne,az utóbbival nem lesz gond-mondtam unottan.
-Már lefeküdtél vele?-kérdezte szinte kiabálva.
-Igen,nem bírtam volna ki...
-Hát,Emily,nem tudom mit mondjak,sokáig-mondtam majd megölelt...
   Ezek után mindent kibeszéltünk amit csak lehet.Beszélt arról hogy Lou-val akarnak majd közös gyereket,és hogy a házasság is szóba jöhet.Én meséltem neki anyu új állásáról és arról hogy Ali-t is hivhatnánk modellkedni.Bő 2 órája lehettem nála amikor megszólalt a telefonom.Egy ismeretlen szám volt,de fel vettem:
-Igen,tessék?
-Jó napot,ön Emily Swift?
-Igen én vagyok,miért?
-A kórháztól vagyok,rossz hírem van Emily...
-Úristen mitörtént?-kérdeztem rémültem
-A barátját autó baleset érte,kómában van...
-Szent Isten,azonnal megyek-mondtam majd letettem a telefont.
-- 
-Mitörtént Em?-kérdezte El.
-Harry autó balesetezett,kómában van...-mondtam majd sírva fakadtam.
   (zene) Beültünk El autójába és el indultunk.El úgy vezetett mint egy őrült.5perc alatt oda értünk,pedig a város másik felébe van a kórház,közben felhívtam Lou-t és szóltam neki is.Berontottunk a kórházajtón és egyenesen az intenzívre vettük az irányt.Megkérdeztem egy orvost hogy merre van Harry szobája közben a könnyeimmel küzködtem.Benyitottam a szobába, megláttam Harry élettelen testét,mindenhol csövek álltak ki belőle és kitört belőlem a zokogás.Le ültem az ágya mellé és megfogtam a kezét,közben folyamatosan sírtam.

Nem veszíthetem el őt,csak most kaptam vissza.Szeretem,az életemnél jobban,mindent megtennék érte.Ha meghal én is megyek utána.Nem érdekel a mások véleménye,nekem ő mindennél fontosabb.
-Miért csinálod ezt Styles?Miért?-órdítottam-Mit akarsz evel el érni?Nem hagyhatsz itt,Harry ne csináld ezt...Én,én szeretlek-mondtam mostmár suttogva.
   Ekkor benyitott ez orvos a szobába és megkért hogy menjek ki mert beszélnie kell velem.
- Emily,a barátjának az agya nagy mértékben károsult,nem biztos hogy mindenre emlékezni fog.Mind ezek mellett nagyon sok vért vesztett,mivel az ablaküveg össze vágta a lábát meg az alkarját.Nem tudni mikor ébred fel a kómából,vagy hogy fel ébred-e valaha,a vizsgálatok alapján a következő 1hétben biztosan nem.Nagyon sajnálom...
   Nem mondtam semmit,csak végignéztem ahogy az orvos elmegy és összerogytam.Nem volt semmi életkedvem,El és Lou próbáltak megnyugtatni de én fel sem vettem...
-Nem bírnám ki ha itthagyna-motyogtam
-Nem halhat meg-mondta Lou szintén könnyes szemmel.
-Ha meghal én megyek utána,nem érdekel semmi-jelntettem ki,majd újra be mentem Harry szobájába és leültem az ágya mellé.
-Ne csináld ezt Styles,ne hagyj itt,nyitsd ki a szemed,kelj fel és csókolj meg,kérlek!Harry kérlek,ne csináld ezt velem,csak most kaptalak vissza-az földet verve odítottam,de nem történt semmi,nem nyitotta ki a szemét és nem csókolt meg-Szeretlek!Érted?Szeretlek Styles,az életmnél jobban szeretlek,az istenért kelj már fel-szintén semmi,csak a gép jelezte hogy gyorsabban ver a szíve,ezért le ültem az ágya mellé és megfogva a kezét még egyszer el ordítottam-SZERETLEK!Csinálj már valamit hogy tudjam hogy hallassz!-és akkor megszorította a kezem...Itt van,tudtam hogy hall engem,de ez nem nyugtatott meg.
   Csak néztem élettelen testét,és nem értettem az élet miért ennyire kegyetlen velem,mindenem meg van de a legnagyobb kincsem veszélyben van.Közben felnéztem a gépre ami a szív verését mutassa.El kezdett csipogni jelezve hogy szíve kihagy egy pár ütemet.Aztán még jobban kezdett csipogni,ezt egy hangos sípszó követte jelezve hogy leállt a szíve.
   Én lefagytam,1 másodperc múlva 5 orvos jelent meg a szobában engem meg erőszakkal kivittek.Nem voltam magamnál.A földön kiterülve zokogtam,ekkor El jött oda hozzám:
-Mi történt Emily?-kérdezte ijedten.
-Meg állt a szíve,engem meg ki küldtek...-mondtam.
Nem mondott semmit csak magához húzva szorosan megölelt és ő is sírni kezdett...Meg akartam halni,most rögtön.Harry nékül az életemnek semmi értelme nem lenne.Nem halhat meg,nem,ez nem történhet meg.
Miért miért történik ez velem?Miért pont velem?Csak ez járt a fejemben,közben kijött az orvos és felém tartott.
-Nézze Emily,a barátja szíve meg állt,vissza tudtuk hozni az élők sorába de ez nem tudom meddig marad így,ha megint meg állna a szíve akkor gépekre kell kapcsolnunk,amit nem biztos hogy a szervezete be tudna fogadni.Ha valami csoda folytán fel ébredne a hét folyamán akkor egy hónapig bent kéne még tartanunk kivizsgálásra...Harold valóban sok vért vesztett ezért állt meg a szíve,felététlenül vérhez kell jutnia különben elveszvítsük.Naponta 2 órát tölthet nála...Most pedig kérdem menjen haza és feküdjön le aludni mert szörnyen néz ki,bocsánat hogy megjegyzem...
-Sajnálom doktor úr de nem vagyok képes itt hagyni Harryt,tudom hogy nem lehetek mellette de ha kell én itt ülök a folyósón egész éjszaka,tudja ő nekem mindennél fontosabb és tőlem akárki kérheti most akár ő maga is,de nem mozdulok egy tapottat sem innen-jelentettem ki.
   Az orvos elment és El meg Lou jöttek oda hozzám,el mondtam nekik is amit az orvos mondott...és hát mit mondhatnék?Csalódottak voltak...Az élet mindig ott talál el ahol a legjobban fáj,és ez kibírhatatlan...Megint be mentem Harry szobájába,le ültem az ágy mellé egy ezt mondtam neki:Tudod mi igazán nehéz?- Akkor is mosolyogni, mikor minden szétesik körülötted...